4. KolorCity - Vadregényes túra Kazincbarcikára

Ennek a túrának a különlegessége még az is, hogy szinte 100%-ban turistajelzésen vezet, így az útvonal követése – egy-két hely kivételével – könnyű. Természetesen ahol szükséges, részletesebb leírást adok. Szerencsére az utóbbi időkben a jelzések felfestése – a megszűnt szakaszok kivételével – nagyon jó! Először az S jelzést – sárga sáv – fogjuk követni, majd később a P jelzést – piros sáv –, teljesen az utunk végéig. A mostani kiindulópontunk a Gergely-kútja autóbusz-megállóhely, a Körtvélyes-bérc alatt.  Induljunk el Tardona felé! Jobbra láthatjuk egy széles völgy bejáratát – ez az Özvény-völgy –, és a felette magasodó, jellegzetes sziluettű Körtvélyes-bércet (340 méter). Elhagyva a völgy bejáratát a műút balra fordul, kövessük addig, amíg az utunkat – keresztbe – metszeni fogja a kazincbarcikai S jelzés. Itt balra forduljunk rá a jelzésre. Egy hídon átkelünk a Tardona-patakon, és egy kerthez érkezünk. Itt forduljunk jobbra! Alig hogy elhaladunk a kert mellett, az utunk balra fordul. Mivel itt a terület eléggé gazos, csak reménykedhetünk benne, hogy kitaposott ösvényt találunk! Ha nem, tartsunk a már látható völgy felé! (Ez a Nyír-völgy.) A hegy lábát elérve a terület kitisztul, az S jelzés is újra láthatóvá válik. Kövessük a jelzést a földúton! Ez lesz a túránk legnehezebb szakasza, hiszen fel kell kapaszkodnunk a keleti hegyünk bércére. A jelzés – egy jó darabig – már könnyen követhető. Felérve a bércre, balra haladunk tovább, már a kazincbarcikai P jelzésen. Utunk végéig ezt fogjuk most már követni. Innentől kezdve – teljesen az Ebeczki-tetőig – Kazincbarcika határán, a bércen fogunk gyalogolni. Különböző fajtájú és korú erdőket fogunk érinteni, valamint réteket, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik a mindkét irányba. Az utunk dimbes-dombos, ahogy a hegytetőket érintjük. Először egy névtelen tetőre gyalogolunk fel – észre sem fogjuk venni –, majd egy bérci úton át felkapaszkodunk a Baglyas-tetőre (366 méter). Innen továbbhaladva egy nyergen érünk el egy tisztást. Balra tőlünk hatalmas fákkal övezett erdő lesz, jobbra pedig egy tisztás, amin keresztül lelátunk a Harica-völgyébe. (Természetesen már Kondóig nem látunk el.) Ezután sétálunk fel a Bikás-bércre (362 méter), majd egy kicsit meredekebb lejtőn, fák között érjük el a Lófar-nyerget.  A Lófar-nyerget elérve egy négyes útkereszteződéshez érünk. Balra a PN jelzés vezet le Billatáróra, jobbra – egy-két felfestés még megvan –, a régi, megszűnt P jelzés a Harica-völgyébe. Mi a friss, egyenesen haladó P jelzést kövessük most! (A Harica-völgyébe vezető út már teljesen elgazosodott, szinte járhatatlan. Ne próbálkozzunk meg vele!) Még egy fontos dolog: ettől a ponttól kezdve, majdnem teljesen az Ebeczki-tetőig, készüljünk fel a nagy mennyiségű repülő rovarra, ha a területet májustól októberig szeretnénk bejárni!  Amikor megközelítjük a Ludna-tavat, célszerű a GPS-t használni, vagy egy kicsit jobban odafigyelni! A P jelzés elkerüli a tavat, de ha észrevesszük, és a bal oldali utat választjuk, akkor a Ludna-tóhoz jutunk. Igaz, hogy a két, egyébként összefutó út csak pár 10 méterre van egymástól, a P jelzésről nem fogjuk meglátni a tavat!

Kialakulása: Mint már utaltam rá, ezen a túraszakaszon nyáron is nagyon sok helyen megmarad a víz. Ez azért van, mert a hegy föld alatti része agyagot tartalmaz, ami vízzáró réteget képez, a víz az esőzések után nem tud lefolyni. Ilyen a Ludna-tó is. A „gödröt” az esővíz táplálja – nem forrás –, mivel lefolyása pedig nincs, így tóként áll a hegytetőn. Nyaranta az alga ellepi a tavat, így a párolgása is csökken, ezért egész évben a tó megmarad…

Innentől kezdve vagyunk azon a részen, ahol a régi herbolyai bányák felett járunk. (Teljesen az Ebeczki-tetőig.) Így a biztonság kedvéért a láthatóan megsüllyedt helyeket kerüljük el!  Miután elérjük a Vár-völgyet, most azt javaslom, hogy NE a réten keresztül vágjuk le az utat, hanem kövessük a P jelzést! Ahogy a hegylábról leérünk, vágjunk egyenesen át egy „kis gazon”, és a Várdomb hegylábát átszelve kövessük az utat. A P jelzés közvetlenül a Várdomb alatt halad el, ahol a „bucka” tetején sokan pihentünk meg a városban gyönyörködve, szalonnát sütve… (Esetleg a meredek úton felmászva a Várdomb tetejére.) Miután a dombról leérünk, a régi Hajcsár utat követjük, teljesen a „Méhészig”. Itt térjünk balra rá a műútra, és már könnyedén – a Derkovits teret érintve – az autóbusz-végállomásig gyalogolhatunk, ami a mai túránk végállomása…

A túra leírását és a fotókat a barcikaihistóriás.hu -ról vettük. Bővebb leírás még több fotó:

http://barcikaihistorias.hu/vadregenyes-tura-kazincbarcikan/