13. KolorCity - Kazincbarcikáról Alacskára

Most Kazincbarcika autóbusz-állomásától fogunk indulni, és a Bondoraljáig a P jelzést fogjuk követni. Innentől kezdve sajnos már nincs turistajelzés, így a leírás eléggé részletgazdag lesz, nehogy eltévedjünk.  Itt szemben találjuk magunkat a „Méhessel”. (Régi kazincbarcikaiak jól ismerik ezt a helyet, a régi fekete kerítéssel…) Van egy makadámút a völgybe befelé, ami Bondoraljára vezet. Először áthaladunk egy kerítésekkel övezett részen, ahol az út kettéválik. Itt forduljunk jobbra, ahol egy fákkal övezett „alagúton” haladunk át. Nemsokára az út megint kettéválik, a bal oldali közvetlenül a völgyben vezet tovább, mi a jobb oldalin, egy kicsit a hegyre felkapaszkodva haladjunk! És innen kezdődik a csoda! Először belebotlunk egy régi, magányos, piros telefonfülkébe , és már láthatjuk is a gondozott, nagyon szép víkend- és pinceházakat is. Haladjunk végig a soron úgy, hogy itt már, ahol az út balra fordul, kövessük azt. Egy utolsó balos kanyar után visszajutunk a völgyben vezető úthoz, ahol jobbra kell fordulni! Itt a házakat már felváltják a kiskertek. Egyre és egyre feljebb jutunk a völgyben, mindaddig, amíg az út hirtelen véget nem ér. Szembe velünk az erdő, jobbra tőlünk gyümölcsfák árválkodnak, balra pedig egy elkerített kiskert. Ezen a környéken érdemes alaposabban körbenézni, hiszen visszafelé megpillanthatjuk Kazincbarcikát, valamint a nyugati hegyünket is és a Vadnai-várhegyet. Itt jön az utunk legnehezebb része, egy ösvényen kell a hegytetőre felmennünk – elég kaptatósan. (Időnként a talaj elég csúszós a nedvességtől!) Szerencsére itt csak 200 métert kell megtennünk. Alaposan nézzünk szét a gyümölcsfák és az erdő közötti gazosban – jobbra –, ott lesz a kis ösvény, amin el kell indulnunk. Ha megvan, menjünk végig az erdőben már jól követhető ösvényen, a végénél a Szurdéknak nevezett hegynyeregbe jutunk. Itt kitárul előttünk az „alacskai katlan”. Nagyon szép kilátás van Alacska felé! Jobbra, az erdő és a szántóföld között indul el a földutunk lefelé. Kövessük ezt. 100 méter után ez az út belekanyarodik egy szélesebb földútba, haladjunk rajta tovább! Innentől kezdve nincs is más dolgunk, mint a völgyi utat követni. Ez a Kazinci-völgyön keresztül teljesen Alacskáig vezet. Alighogy beérünk a faluba, az út véget is ér, itt forduljunk jobbra a műúton. Nagyon szép és gondozott régi házak között haladunk. Az első jobbra vezető utcánál, ha bepillantunk, láthatjuk elölről a templomot és a bejáratát a dombon. Mi egyenesen haladjunk tovább! Elérünk egy nagyobb térre, ez Alacska főtere. Itt van a polgármesteri hivatal – benne a falumúzeummal. Ha tehetjük, nézzük meg! A téren áll a Hősök emlékműve és a Bányász emlékmű is. Ha továbbmegyünk, a tér után a főút balra kanyarodik – ezt követjük –, és 100 méter után egy újabb kis teret érünk el. Itt van a buszmegálló és egy kisbolt. Ez az utunk végpontja.

Alacska első említése 1280-ra vezethető vissza. Temploma még biztos, hogy nem volt. Valószínűleg lakott település volt már a XIV. és XV. században, temploma is ekkor épülhetett. A török időben is lakott maradt. A reformáció után az 1600-as évek elején a teljes lakosság áttért a református hitre. Templomuknak a régi középkori kőtemplomot használták. A templom bővítése és a tornyának a megépítése 1771-ben készült el.* A dombon álló templomot a faluba tartó utunk során megkerüljük, bejáratát a fő tér mellett lévő utcából könnyedén megközelíthetjük.

A fő téren áll a polgármesteri hivatal, amiben falumúzeum – helytörténeti gyűjtemény ‒ is kialakításra került. Az épület előtt lévő téren található a Hősök emlékműve és a Bányász emlékmű.*

Alacska birtokosai majdnem 500 évig az Alacskay család tagjai voltak, valószínűleg innen eredeztethető a falu neve. Nagy hatású birtokosai voltak még a Miklósvári Miklós család tagjai is, akik 1850-ben kastélyt és kastélyparkot alakítottak ki a településen. Meglepően jó állapotú, felújított épület, mely jelenleg is iskolaként működik. A hátsó bejárat előtti előtető kovácsoltvas oszlopai és díszei nagyon szépek, innen valamikor a domboldalra lehetett kilátni, mely a kastélykert része volt, s ma már erősen benőtte az erdő. Így az erdős részen lehet megtalálni Miklósvári Miklós Ödön sírhelyét, és mellette az Áhitat című szobrot. Mivel a megközelítése nehézkes, érdemes segítséget kérni a kastély dolgozóitól, hogy a sírhelyet megtalálhassuk. A kastélyt 2008-ban felújították.*

Kezdetben Alacska mezőgazdasági település volt, főleg szőlőműveléssel. A címere is igazolja ezt, ami 1601-ből származik, és egy szőlőmetsző kést is ábrázol.* A XIX. században jelenik meg csak a bányászat, először a Hársas-hegyi andezittufa bányákkal. (Most Balázs-tető a hivatalos neve a helynek. Az andezittufa létének a magyarázatát a Tardona-vulkán részben fogom megadni!) A kibányászott köveket a környező településeken házépítéshez használták fel.

A szénbányászat csak a XIX. század legvégén jelenik meg, akkor készül el az első kutatóbánya. Kezdetekben még nincs nagy hatással a bányászat a falura, hiszen az összes szénbánya a település határában alakul ki, ezek közül is sok csak „kérészéletű”. A fellendülést az I. világháború befejezése és a trianoni események hozzák meg. 1921-ben jelenik meg a településen az Alacskai Kőszénbánya és Villamossági Rt., mely függőaknát mélyített a Gyertyános-völgyben, valamint kötélpályát építettek ki a berentei Imperial Vegyészeti Gyár Rt.-hez. A bánya, a kötélpálya és a gyár 1937-ig működött.** Újabb fellendülés a bányászatban a II. világháború után történt meg, amikor is az Alacska határában lévő bányák Sajószentpéterhez, a berenteiek pedig Kazincbarcikához kerültek. Ekkor indult el a nagyüzemi szénbányászat Berentebányán is, ami bőséges munkát biztosított a környéken lakóknak. A bányászat XX. század végi visszafejlődése, majd végleges megszűnése nagyon rossz helyzetbe hozta ezt a kisközséget is…

Mivel a település lakosságának nagy része megőrizte református hitét, így katolikus templom nem található a községben.

A túra leírását és a fotókat a barcikaihistóriás.hu -ról vettük. Bővebb leírás még több fotó:

http://barcikaihistorias.hu/kazincbarcikarol-alacskara/